Diótermesztés és ökológia

Azt mondják, aki diófát ültet az otthona közvetlen közelébe, az már nagyrészt ökológusnak tekinthető. Legalábbis az ökológiai tudomány gyakorlati alkalmazójának, szemben azzal, aki nem ültet diófát, és csak beszél az ökológiáról. A diófa az ember természetes környezetében az egyik leghasznosabb növény, nézzük, milyen előnyöket sorolhat fel a diófa mellett egy ökológus.

Csökkenti a légszennyezést

Bioklimatikus burkolat és víztisztító

A diófák bizonyítottan csökkentik a szélkárokat: házikertekben hatalmas koronájukkal védik a lakóházakat, a gyümölcsöskertekben pedig a többi gyümölcsfát, így sokan csak bioklimatikus burkolatként emlegetik. 

Lejtős területen sűrű gyökérrendszere visszatartja a csapadék, laza talajú területeken pedig a szél által eróziónak kitett talajrészecskéket. Széleróziót csökkentő hatására már több professzor felhívta a figyelmet.

A diófa tisztítja a vizet, kiterjedt, sűrű gyökérzete a talajba jutó – esetleg nem is tiszta, szerves vegyületeket is tartalmazó – vizet megszűri, a szennyezett vízből a nitrátokat felveszi. Nem mellesleg, vízháztartása révén a levegőbe jelentős vízmennyiséget lehel ki leveleiből, ezzel csökkentve a levegő szárazságát.

Állati diófa

A diófák az állatvilágra is kifejezetten pozitív hatással vannak: a diófa a diótermesztő gazdán kívül elsősorban a rágcsálók megélhetését is szolgálja, az egerektől egészen a mókusokig. Rajtuk kívül számos madárfaj fő táplálékának részét is képezi a dió, vegyük például a verebeket, a cinkéket, a szajkókat, a vörösbegyeket, a varjakat, a hollókat vagy a szarkákat. Magas lombkoronájában ritka madarak, az ökológiai szemléletű dióskertekben pedig változatos, máshol nem látható rovarok találják meg élőhelyüket.

De köztudott az is, hogy a medvék a nagy téli álmuk előtt képesek akár a diófára is felmászni pár szem dióért, ha azt nem találják meg a földön. Az emlősök közül a szarvasok, a vaddisznók, sőt a majmok listáján is nagy százalékban szerepelnek diófélék. Vajon véletlen lenne?

A diófa és a globális felmelegedés

A 22-es csapdája – így is nevezhetnénk a diófa és a klímaváltozás kapcsolatát. A diófa ugyanis, mint tudjuk, mediterrán növény. Rasszainak többsége nem szereti a téli fagyot, és nincs olyan változata, amely a tavaszi fagyot elviselné. Mérsékelt égövön mondhatni „szüksége van” a globális felmelegedésre: a nyári hőséget jól elviseli, ha van vize, lombja, termése csak 38 C° fölött károsodik.

Épp ezért a diófa számos ökológus szerint a klímaváltozás egyértelmű nyertese. Harmincmillió évvel ezelőtt már volt egy globális felmelegedés, amikor diófák nőttek Grönlandon, a Spitzbergákon és Szibériában is… Más kérdés, hogy a diófákon és a dióimádókon kívül ki más élvezi a „hasznát” a rohamos léptékű klímaváltozásnak.