fbpx

Mindent a dióolajról

A dióolaj kifejezéssel sok helyen találkozhatunk, de fontos tudni, hogy sok esetben a kozmetikai ipar által ezen a néven árult olaj valójában nem dióolaj, pontosabban egy gyengébb minőségű, zöld dióburokból főzött kence.
Ezzel szemben a valódi, minőségi dióolaj a dióbél olaja, a legértékesebb pedig a finomra tört, enyhén melegített dióbélből készül. A készítéssel kapcsolatos fontosabb információkat cikkünkben még részletezzük, de nézzük, miért is jó a dióolaj!

Mitől különleges a dióolaj?

A válasz röviden: az olajsav-összetételétől!
Manapság nagy népszerűségnek örvend egy-egy felkapott növényi olaj, mint az olívaolaj, a szőlőmagolaj, vagy épp a repceolaj – nagyon helyesen, hiszen rendkívül egészséges és sokoldalú élelmiszerekről van szó. A dióolajnak – ahogy magának a diónak is – kevésbé jó a sajtója, mint néhány “versenytársának”, nekünk azonban nem titkolt célunk ezen változtatni, és szerencsére könnyű dolgunk is van: az összehasonlítás megmutatja, hogy a dióolaj minimum egy ligában játszik a legnépszerűbb szereplőkkel. Nézzünk egy táblázatot a különböző növényi olajok olajsav-összetételéről, benne az egészséges telítetlen, és a koleszterin szempontjából (is) kedvezőtlen telített zsírokkal:

Mivel a dióolaj többszörösen telítetlen zsírsavai nagyrészt omega-3 típusúak, tökéletesen alkalmas arra, hogy az emberi szervezet számára ideálisnak tartott 4:1 arányt (az omega-6 és omega-3 zsírsavak aránya) segítse elérni. Amerikai vizsgálatok szerint a helyi étkezésben használt növényi olajokban ez az arány átlagosan 14:1 és 20:1 között van, tehát nagyon nagy túlsúlyban van az omega-6. Ennek javításáért sokat tehetünk a dióolaj rendszeres fogyasztásával.

Milyen dióolajat?

Kezdjük a csúcskategóriával: tiszta, szín-, vagy (ízlés szerint) szűz dióolajnak (huile vierge de noix) azt a dióolajat nevezik a franciák, amely garantáltan mechanikus prés alatt készült, és az első préselés terméke, valamint mentes minden vegyi beavatkozástól és finomítástól.
Ez a legértékesebb verzió, kizárólag finomra tört, csak enyhén melegített dióbélből készül, világos színű, illatos olaj.

A dióolajat emellett finomítani is szokták. A finomítás kizárólag vizes mosással, ülepítéssel, szűréssel és centrifugálással történik. Az egész eljárás során a hőmérséklet nem haladhatja meg az 50 C°-ot. Ha ezt sikerül betartani, a dióolajban minden eredetileg meglévő hatóanyag – vitaminok, lecitin – épségben marad, a kettős kötések nem hasadnak fel, így a megfelelően finomított dióolaj is kimagasló minőségű lehet.

A dióolaj csak rövid ideig tartható el szobahőmérsékleten, mert könnyen oxidálódik, avasodik. Mindenképpen tartsuk hűtőben, vagy ha mégsem így teszünk, akkor gyorsan használjuk fel. A hőmérséklet mellett a fényre is érzékeny a dióolaj, ezért sötétben érdemes tartani. Megfelelő körülmények között 6-24 hónapig is eltartható a dióolaj, de törekedjünk arra, hogy minél hamarabb elfogyasszuk – az eltarthatóság és saját egészségünk szempontjából is ez a legjobb megoldás.

Hoztunk néhány tippet is:

Soha ne vásároljunk olyan helyről dióolajat, ahol nem hűtőben tárolták!

Ha dermedni kezd a hűtőben a dióolajunk, ne ijedjünk meg. Felhasználás előtt 1-2 órával vegyük ki, szobahőmérsékleten ennyi idő alatt visszanyeri folyékony állagát.

Bár lehet olyan véleményeket hallani, hogy ha néhány szem sót szórunk az üvegbe, az növelheti az eltarthatóságát (néhány francia diósgazda ezt már a préselés után megteszi), mi a magunk részéről ezt nem javasoljuk, mert ronthat az olaj minőségén, az eltarthatóságra gyakorolt pozitív hatására viszont nincs bizonyíték.

A tiszta dióolajat nyugodtan keverhetjük semlegesebb ízű olajokkal, ha a dió aromáját túl erősnek tartjuk, vagy változatosságra vágyunk. Ha a vásárolt dióolaj árát túl alacsonynak találjuk, vagy ha az olajos üveg címkéjén a dió, dióbél mellett nem diólevelet, hanem olajfa-levelet látunk, gyanakodhatunk arra, hogy ez a keverés már a gyártás során megtörtént.

A dióolajról szóló cikksorozatunk következő részében a dióolajak étkezési és nem étkezési felhasználása mellett szuper dióolajos recepteket is olvashattok majd.

Felhasznált források

Dióskönyv – http://dioskonyv.hu/